18 Fejezet: Én a tanár! Beszélgetés az ördöggel...
Végre eljött a péntek mit annyira vártam! Igaz kicsit szomorú voltam, mivel Castiel elköltözött. Nem zavar, hogy jól kijön Lucyval, csak hát engem maga Lucy zavar. Na mindegy! Suliba kell mennem! Akár egyedül, akár mással de muszáj! Reggel van és most nem vagyok késésben. Szerencse. Fel öltöztem és össze szedtem magam majd elindultam az iskolába. Unalmas egyedül! Vetettem egy pillantást a mobilom kijelzőjére. Még csak fél 8... Vissza csúsztattam a sebembe a telefonom. Tovább mentem és meg pillantottam Mollyt. Szóltam volna neki, de biztos utál. Ezen nem is tudtam többet gondolkodni, mert a drága barátnőm, Dorina a nyakamba ugrott.
- Szia Niki! - ölelt meg. - Mizú veled?
- S-S-Semmi! Észre vettem, hogy az utóbbi időben nem kapok levegőt! - még mindig a nyakamon csüngött és próbáltam neki meg magyarázni, hogy szálljon már le rólam!
- Oh! Bocsi, bocsi! - engedett el és meg vakarta a fejét.
- Miért vagy ilyen boldog? - tettem neki fel a kérdést és felé fordultam.
- Ez jó kérdés! - gondolkozott el. - Azért mert nem Castiellel vagy! Mindig vele vagy mostanában!
- Zavar? - mosolyogtam rá.
- Igen! - nézett rám dühösen.
- Rám vagy Castielre vagy féltékeny? - nevettem el magam a mondat után.
- Te fúúú!!!! Még szép, hogy Castielre! - indult tovább a suli felé.
- Hééé! Várj már meg! - futottam utána.
Egész hamar megérkeztünk a suliba. Beléptünk az épületbe és meg pillantottam Castielt és Lucyt. Köszönjek? Lucy biztos kiborulna, hogy én miért szólok hozzá Castielhez. Idióta... Semmit nem akarok Castol.
- Sziasztok lányok! - sétált felénk Cast.
- Szia! Lucyval mi lett? - tettem fel a kérdést.
- Elment a mosdóba.
- Értem. - mosolyogtam rá.
- Bocsáss meg Mr. Idióta! De nekem és Nikinek dolgunk van! - húzott el Dorina Casttól.
- Mi? El felejtettem valamit? - a kezemnél fogva végig húzott a folyosón.
Castiel csak kuncogott egy picit és indult ő is a dolgára. A nap hamar elrepült. Az órák unalmasan teltek. A szünetek meg .... azt inkább hagyjuk! A lényeg, hogy Molly néha rám nézett, de próbáltam elkerülni a szemét. Az ebédet Dorinával és Violettával ettem meg. Délután sokkal később indultam haza de a DÖK terem előtt elkapott Nathaniel.
- Szia Niki...
- Oh! Szia Nath! Mi az? - néztem rá.
- Hát... Tudnál segíteni? - vörösödött el.
- M-Miben? - nem tetszik, hogy ilyen fejet vág.
- A-Arra gondoltam... - nyelt egyet. - hogy nem-e segítenél ... - ismét nyelt. - Á tudod mit? Nem érdekes! Bocsi, hogy zavartalak! - indult vissza a DÖK terembe a fejét vakarva.
- Nathaniel! Mond el! Segítek! - fogtam meg a vállát.
Vissza fordult és az egész arca vörös volt.
- Mi az Nathaniel? - nem igazán értem néha...
- Hát ... Van egy lány és tetszik nekem és én is neki...
- Vagyis? - nem értem még mindig...
- Tegnap majdnem meg csókolt suli után, de én el futottam... Most biztos dühős. Tudod még soha nem csókolóztam és szeretném ha együtt lennénk.
- Várjunk csak! - le esett! - Azt akarod, hogy csókolózunk?! - döbbenten néztem rá Nathra.
- I-Igen... - a földre vetette a szemét és olyan vörös lett az arca mint Cast haja.
- Rendben... De nem jelent semmit!
- Oké. Gyere be a DÖK terembe. Most nincsen itt senki. - nyitotta ki az ajtót.
Besétáltam majd Nathaniel felé fordultam. Becsukta a szemét és várt. Most kéne megcsókolnom?
Közelebb léptem hozzá és meg csókoltam. Vissza csókolt. Nem tartott sokáig.
- Ennyi az egész! - mosolyogtam.
- K-Köszönöm! - össze szedte a cuccát és már rohant is. - Szia! Majd kapsz valamit amiért segítettél!
- Szia!
Én is el hagytam a termet és végre indultam haza fele. De neki mentem valakinek. Hamar meg ismertem az illetőt. Igazából a haja vagy a meg nyilvánulása árulta el.
- Nem tudnál figyelni?! Hogy lehetsz ilyen béna!? - visította Lucy.
- Te is figyelhetnél! - vágtam az első dolgot a fejéhez ami az eszembe jutott.
- Csak nem Nathaniellel csináltál bent valamit? - kinyírom! Már ahogy rám néz! Teljesen komolyan kérdezi!
- Semmit! - indultam a kijárat felé, de elkapta a karom.
- Rosszul hazudsz. Mond csak el! - meg szorította a karom.
- Ha nagyon érdekel akkor segítettem neki. - nagyon fáj!
- Mégis miben? - még erősebben szorította.
- Csókolózni! - végre elengedte a karom.
- Pont téged kért meg, hogy segíts neki? - gúnyosan rám nézett.
- Neked ott van Cast!
- Hamar meg lehet unni! - elindult kefelé a suliból.
Le döbbentem. Ezt el sem hiszem. Ez a csaj borzalmas! Nem kéne hagyni, hogy szabadon járkáljon, de ha elmondom Castnak nagyon csalódott lesz. De ha hagyom akkor duplán lesz depi... Elmondom neki és kész. Végig rohantam az iskolán és meg találtam.
- Castiel! Beszélhetünk?
- Miről?
- Lucy... - nem is tudom, hogy mit mondjak!
- Hmm? Mi van vele? - nézett rám.
- Ő... Azt mondta, hogy meg unt téged! - ez a legjobb indok.
- Én is őt... - mosolygott.
Ezt csak én nem értem. Nekem ez sok! Haza megyek és kiugrok az ablakon. Nem is! fejembe vágok egy bárdot! Igen az utolsó jó lesz!
- Mi van?
- Nekem ő csak azért kellet, hogy levezessem a feszültséget!
Meg nyugodtam! Akkor még mindig szerelmes Mollyba? Azt irigylem Castielben, mindig képes valakit őszintén szeretni! Pedig azt hittem Deborah miatt sose lesz a régi, de szerencsére tévedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése