5. Fejezet: Bunyó és némi vita
Hol is kezdjem. Kentin. Valami hihetetlen. Szegény Molly, szegény Castiel. Kentin ennyire gonosz? Igaz semmit nem tudok de ki fogom deríteni. És ebben Castiel is segíteni fog, akár akarja akár nem.
Hétfő reggel van, éppen a reggeli zab pelyhemet ettem amikor csengetett valaki.
- Igen? - be akartam csapni az ajtót előtte, de oda tette a lábát.
- Szia! Esetleg van kedved eljönni velem a suliba? - úgy beszélt mintha az előző hétfői beszélgetés meg se történt volna.
- Háát, oké. Egy perc. -bezártam az ajtót és felöltőztem. Pár perc múlva már kint voltam. Elköszöntem anyától és elindultunk. Először csak mentünk egymás mellet. Aztán meg szólalt.
- Niki. -meg állt és rám nézet.
- Igen? - oldalra döntöttem a fejem és mosolyogtam.
- Nem kell ez a mosoly. Egy héttel ezelőtt beszéltünk valamiről. -a földre nézet.
- Nem tudom miről beszélsz. -indultam volna tovább, de elkapta a karom. -Aúú!!!
- Nem vagy te olyan hülye. Tudod miről beszélek. - magához húzott.
- Engedj!!! - próbáltam ellökni.
- Egy feltétel. - még közelebb húzott. -Nem fogsz be mászni a dolgomba. Érted?
- Igen csak engedj el! -majd elengedett, el kezdtem futni az ellenkező irányba.
Sírva futottam végig a városon. Remélve ,hogy Kentin nem jön utánam. Egyenesen Castielhez.
- Castiel! Kérlek! Segíts! - sírva le csúsztam az ajtó előtt. -Könyörgöm... Segíts...
Kinyitotta az ajtót és azonnal bevitt és le ültetett a kalapéra.
- Niki jól vagy? - átölelt és becsukta a szemét.
- Nem! Semmi sincs rendben! -én is átöleltem. - Ken...tin.
Ennyit mondtam és ő fel kapta a fejét.
- Mit csinált? - a szemembe nézet.
- Meg zsarolt. -próbáltam nem sírni de nem igazán ment.
- Mivel? - látszott rajta, hogy ideges.
Nem válaszoltam csak el fordítottam a fejem és a kezemmel támasztottam. Castiel meg látta ,hogy vörös a karom. Még mindig látszottak Kentin nyomai.
- Ez... nem lehet... Ugye nem?!? - már a légzése se volt olyan nyugodt.
- Nem. Semmi ilyen nem történt. Csak ... Nem akarok róla beszélni. - elkezdtem rágni a szám szélét.
- Rendben. Attól még el kenhetem a száját. -fel állt és az ajtó felé vette az irányt. És akkor eset le. Castiel ruhái, nem olyanok voltak mint rég.
- Most csak viccelsz? -utána indultam.
- Nem. Milyen óráról lógtál? - elővett egy dobozt tele igazolással.
- Matek. Mit csinálsz? - mentem oda, hogy megnézzem.
- Írok két igazolást. - felém fordult és a kezembe nyomta az áll igazolást.
- Női problémák megfelel? - mosolygót.
- Igen. Várj. Honnan tudod!?!? - nagyra nyitottam a szemem és vörös fejjel néztem rá.
- Tavaly nyáron nem jöttél velünk ilyenkor strandra és anyud azt mondta női problémából. - nagyot nevetett.
- Anya.... - sunyin a szoba sarkába néztem.
Elindultunk suliba. Castiel hozzám se szólt. Csak mentünk. Be értünk a suliba és újra elmondta.
- Ha elmondod honnan van az igazolás nagy bajba kerülők, - elő vette a táskájából a saját igazolását.
- Tudom. Lakat van a számon. - én is elő vettem, hogy bent a terembe ne bajlódjak vele.
- Akkor majd találkozunk óra után. Szia. -és bement a kémia terembe.
- Szia. - tovább mentem a matek terem felé.
Még mentem felfele a lépcsőn össze futottam Amberrel.
- Szia Niki. Csak nem lógtál? - gúnyosan mosolygot.
- Szia. Nem. Éppen jöttem suliba de a suli sarkon kérdezgettek a munka társaid, hogy hol vagy. - éppen mentem volna be a terembe, de Amber ellökött és elvette az igazolást.
- Ez jó lesz nekem. - Nevetett de amikor kiakarta nyitni az ajtót elbuktattam. És vissza szereztem az igazolást.
- Hopsz! Bocsesz. És köszi pont ezt kerestem. - büszkén bementem a terembe, még Amber a földön ült. - Elnézést a késésért. Itt az igazolás. - Próbáltam nem ideges lenni. Ha rá jön a tanár meg kérdezi, hogy honnan van. És vagy elmondom, hogy Castieltől vagy azt mondom én csináltam.
- Rendben. Semmi gond. Ülj le fojtatnám az órám. - el rakta a hamis igazolást én pedig a helyemre ültem.
Az óra többi percében csak gondolkoztam és futásra készültem. Ha kicsengetnek Castiel neki megy Kentinnek. És ott vér fog folyni. Kicsöngettek és át gázolva a többi emberen rohantam a kémia teremhez. Castiel vitatkozott Mollyval. Érdekes fordulat, Kentint nem is láttam. De pár perc múlva meg jelent Nathaniel és szét választotta Castielt és Mollyt. De Castiel abban a pillanatban Nathanielnek eset. ledobtam a cuccom és rohantam őket szét szedni. Rohantam beállni Nathaniel elé és meg láttam Kentint. Molly le fogta Castielt majd amint lecsillapodtak ismét vitatkoztak egymással. Molly olyat mondott amit Castiel nem akart hallani. Majd Kentin odébb vitte Mollyt. Megcsókolta. Castiel sír? Nem! Az lehetetlen! De mégis. Elviharzott a csata térről és a folyosón eltünt. Kentin és Molly elmentek én meg utánuk rohantam.
- Ha elmondod honnan van az igazolás nagy bajba kerülők, - elő vette a táskájából a saját igazolását.
- Tudom. Lakat van a számon. - én is elő vettem, hogy bent a terembe ne bajlódjak vele.
- Akkor majd találkozunk óra után. Szia. -és bement a kémia terembe.
- Szia. - tovább mentem a matek terem felé.
Még mentem felfele a lépcsőn össze futottam Amberrel.
- Szia Niki. Csak nem lógtál? - gúnyosan mosolygot.
- Szia. Nem. Éppen jöttem suliba de a suli sarkon kérdezgettek a munka társaid, hogy hol vagy. - éppen mentem volna be a terembe, de Amber ellökött és elvette az igazolást.
- Ez jó lesz nekem. - Nevetett de amikor kiakarta nyitni az ajtót elbuktattam. És vissza szereztem az igazolást.
- Hopsz! Bocsesz. És köszi pont ezt kerestem. - büszkén bementem a terembe, még Amber a földön ült. - Elnézést a késésért. Itt az igazolás. - Próbáltam nem ideges lenni. Ha rá jön a tanár meg kérdezi, hogy honnan van. És vagy elmondom, hogy Castieltől vagy azt mondom én csináltam.
- Rendben. Semmi gond. Ülj le fojtatnám az órám. - el rakta a hamis igazolást én pedig a helyemre ültem.
Az óra többi percében csak gondolkoztam és futásra készültem. Ha kicsengetnek Castiel neki megy Kentinnek. És ott vér fog folyni. Kicsöngettek és át gázolva a többi emberen rohantam a kémia teremhez. Castiel vitatkozott Mollyval. Érdekes fordulat, Kentint nem is láttam. De pár perc múlva meg jelent Nathaniel és szét választotta Castielt és Mollyt. De Castiel abban a pillanatban Nathanielnek eset. ledobtam a cuccom és rohantam őket szét szedni. Rohantam beállni Nathaniel elé és meg láttam Kentint. Molly le fogta Castielt majd amint lecsillapodtak ismét vitatkoztak egymással. Molly olyat mondott amit Castiel nem akart hallani. Majd Kentin odébb vitte Mollyt. Megcsókolta. Castiel sír? Nem! Az lehetetlen! De mégis. Elviharzott a csata térről és a folyosón eltünt. Kentin és Molly elmentek én meg utánuk rohantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése