3. Fejezet: Amikor Castiel segítséget kér
Majdnem este 8-kor mentem haza. Semmi kedvem nem volt haza menni. Egyedül abban a kicsi házban. Mivel anya és apa elvált és őszintén senkivel nem akartam lakni ezért úgy döntöttem, hogy egyedül lakok. Sokszor szoktam Dorinánál aludni, vagy épp ő alszik nálam. De ma este olyan valaki jött akire nem számítottam.
- C-Castiel!Honnan tudtad, hogy hol lakom?!?- nagyon érdekelt, hogy kitől tudja.
- Szia neked is!- azzal a mozdulattal bejött és bezárta az ajtót.
- Hééé!! Jó, hogy ismerlek, de ki mondta hogy bejöhetsz? Éppen fürdeni akartam menni.- hátrébb léptem és vártam a választ.
- Segítened kell.- elment mellettem és leült a nappalimban lévő kalapéra.
- Miben? - ültem le mellé.
- Van egy lány.... Szinte teljesen elvarázsol.... Miket beszélek? Tiszta hülye vagyok! Még csak 1 napja ismerem, de amikor meglátom vörös leszek. És hát...- vörösödött el Castiel. Még sosem láttam ilyennek, más volt.
- Ki az? Hogy hívják?- mentem közelebb hozzá.
- Áhh nem is lényeges. Miket gondoltam, inkább most megyek. Bocsi a zavarásért.- állt fel a kalapéról, de elé álltam.
- Állj! Ülj vissza most!- vissza ültünk és folytatta a mondani valóját.
- A lány neve Molly. Fekete hosszú haja van... - megint vörös lett és az ablak felé fordult.
Abban a pillanatban felfogtam kiről beszél. Arról akivel reggel beszéltek Lysel. Szóval Molly. Haha! Na majd beszélek vele.
- És mi történt? - néztem rá.
- Ma délután a plázában voltunk, de amikor haza kísértem valami Kentin kezdett jó pofizni mint meg tudtam, hogy valami régi barátok. Majd behívta és én eljöttem.- mérgesen maga elé nézet és ökölbe tette a kezét.
- Kentin? Őt ismerem! Dorináék házában lakik. Ma délután segített levest keresni nekem. - mosolyogtam.
- Levest? - furán nézett rám.
- Igen! De ez most nem fontos. A lényeg, hogy aranyos volt és kedves. Belőled ez pont hiányzik. Talán Molly ezért kedveli őt annyira. - álltam fel a kalapéról.
- Hát kösz... Te is nagyon kedves vagy. Ennyi erővel Dorinához is mehettem volna. - felállt és ment volna el.
- Nem úgy értettem. Valakinek bejön a viselkedésed. -majd vissza fordult és meg indult felém.
- És te olyan vagy?- magához húzott és meg akart csókolni.
- Castiel! Hagyd abba! Nem vagy magadnál! - majd egy laza kis mozdulattal lágy helyen rúgtam.
- Áúú!- távolabb lépet. -Köszi! És bocsi csak tudod nem vagyok valami jó állapotban.
- Semmi baj. De mázli, hogy ennél nem mentél tovább. - a biztonság kedvéért távolabb mentem tőle.
- Csak egyszerűen nem tudok bele nyugodni abba, hogy mit csinálhatnak. - ismét azt a mérges arcot vágta.
- Talán nem féltékeny vagy? - a szám elé tettem a kezem és nevettem.
- Nem!!! Egyáltalán nem. Annyit nem ér, nem is ismerem. -pedig tuti féltékeny elég ha én tudom.
- És most mit akarsz kezdeni? - bután néztem.
- Holnap nem megyek suliba, sőt egy jó darabig nem. Nem akarom látni azt a ficsúrt az osztályban. Viszont most mennem kell. Nem akarlak zavarni csak te megértesz. Lysander meg , hát ... ő Lysander. - azzal fel állt és a bejárati ajtó felé ment. - Hát akkor Szia! És jó éjt.
- Szia neked is. - bezártam az ajtót és elmentem fürdeni.
Castiel nagyon zaklatott volt. Az nem ki fejezés. Meg akart csókolni.... Nagyon kivan. Sajnálom szegényt eddig egy jó barátnője se volt. Max 1-2 hétig járt lányokkal. Majd szakítottak vagy ép ő dobta őket. Sose bírt egy lánynál lehorgonyozni. Ez a Molly más lehet? Talán, de csak talán van valami esély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése