11. Fejezet: Még sem olyan rossz
Lefelé merültem akár egy vízbe hajított kavics. Minden sötét lett és nem hallottam semmit. Minek küzdjek? Úgy is a víz fogságába kerülök. Másod percekkel később a medence alját éreztem a hátamon. A medence alján fekszek. Király! Nem sokkal később egy nagy kezet éreztem a derekamon és a karomon. Magához húzott az illető és arra lettem figyelmes, hogy a felszínen vagyok. De nem jutottam levegőhöz. Hallottam a zajokat, de minden egybe mosódott. Másodpercekkel később puha száj ért az enyémhez. Kié? Biztos a kéz tulajdonosáé. Nem tudtam kinyitni a szemem. Akár, hogy próbáltam nem ment. Végül össze szettem magam és résnyire kinyitottam a szemem. Egy barna hajú fiú volt. Akkor már nem ért össze a szánk, de nem tudtam kivenni ki az.
- Niki! Gyerünk!
A fiú volt az. Ismerős volt a hangja. Ismét meg próbáltam kinyitni a szemem, és most sikerült.Kentin térdelt mellettem. Meg mentett?
- Kentin? - próbáltam felülni, és nagy nehezen össze jött.
- Igen. Jól vagy? - Aggodalom volt a szemében.
Nem mondtam semmit csak bólintottam. Egy csomó ember volt itt, miért neki kellet meg mentenie? Most biztos tartozom neki valamivel.
- Fel tudsz állni? Had segítsek.- a derekamra rakta a kezét és a nyakába a karom. Nehezen de fel álltunk.
- Ki lökött a vízbe? - kérdeztem és körbe néztem.
- É-Én nem tudtam, hogy nem tudsz úszni! -jelentette ki Amber aki a kezével mutogatott. - Csak meg akartam leckéztetni. Ennyi!!! - sarkon fordult és elindult az öltöző felé, de Zoey az útjába állt. Próbálta a medence felé irányítani.
- Amber klasz a pólód! Kár, hogy most csurom víz lesz.
- Micsoda? - amint Amber ki mondta ezt a szót Zoey lökött rajta egyet és háttal a vízbe esett.
- Szép volt Zoey! - fogta meg Zoey vállát Nathaniel.
Amber a víz felszínére emelkedett és elkezdett beszélni.
- Nathaniel!!! Elmondom anyáéknak!!! Zoey ezt még meg bosszulom!!! - nagy nehezen kimászott a vízből és haza indult.
Zoey hirtelen elrángatott Kentintől és átölelt olyan szorosan ahogy csak tudott könnyes szemekkel.
- Sajnálom, hogy egyedül hagytalak! Bocsáss meg! - még szorosabban ölelt.
- Semmi baj! Csak- Csak megölsz!
Majd elengedett és elköszönt és elment. Fel mentem az öltözőbe percekkel később már indultam volna amikor a lépcső alján meg láttam Kentint. Tudtam! Jött ki egyenlíteni a dolgot. Nem akartam gyáva lenni. Elindultam lefele amikor Kentin meg szólított.
- Niki! Beszélhetnénk? - állt meg a lépcső előtt, hogy ne menjek el.
- Mit akarsz? - kérdeztem és csípőre raktam a kezem.
- Nem köszönted meg, hogy meg mentettelek. - vigyorgott. Aranyosan és őszintén.
- Meg kéne? - el löktem és elindultam a kijárat felé.
Kentin gyors volt egy mozdulattal át ölelt és a medence széléhez vitt. Csak ketten voltunk.
- Ha bele löksz magammal rántalak! - mondtam neki, de nem is érdekelte.
- Majd ketten ugrunk! - úgy tett mintha ugrana. Fel sikítottam és a szemem elé tettem a kezem. - Meg ijedtél? - ördögien nevetett.
- Ez nem volt vicces! Most viszont örülnék ha elengednél. - a mondat után meg fordított és elölről ölelt magához. Teljesen elveztem. Nem ellenkeztem. Jó volt.
- Mi az? Ennyire jó így? - szólt Kentin, de nem válaszoltam. Oda és vissza voltam. - Hahó!!! Niki!
- Jaj!!! Sajnálom. - eltoltam magamtól. - Molly a barátnőd.
- Tudom. Ez csak egy baráti ölelés volt. Jut eszembe. Jössz nekem egy szívességgel. - tudtam! nem változott semmi!
- Nem jövök én neked semmivel! - elindultam a kijárat felé amilyen gyorsan csak tudtam.
- Nem érted mi? - futott utánam és meg fogta a kezem. - Most egy fagyi jól esne! - mosolygott.
Ez nem Kentin. Molly mesélt róla milyen volt. Kedves és aranyos szemüveget hordott és zöld pulcsit ami le se szakadt róla. Folyton kekszet zabált és sokan meg verték.
- Niki! Beszélhetnénk? - állt meg a lépcső előtt, hogy ne menjek el.
- Mit akarsz? - kérdeztem és csípőre raktam a kezem.
- Nem köszönted meg, hogy meg mentettelek. - vigyorgott. Aranyosan és őszintén.
- Meg kéne? - el löktem és elindultam a kijárat felé.
Kentin gyors volt egy mozdulattal át ölelt és a medence széléhez vitt. Csak ketten voltunk.
- Ha bele löksz magammal rántalak! - mondtam neki, de nem is érdekelte.
- Majd ketten ugrunk! - úgy tett mintha ugrana. Fel sikítottam és a szemem elé tettem a kezem. - Meg ijedtél? - ördögien nevetett.
- Ez nem volt vicces! Most viszont örülnék ha elengednél. - a mondat után meg fordított és elölről ölelt magához. Teljesen elveztem. Nem ellenkeztem. Jó volt.
- Mi az? Ennyire jó így? - szólt Kentin, de nem válaszoltam. Oda és vissza voltam. - Hahó!!! Niki!
- Jaj!!! Sajnálom. - eltoltam magamtól. - Molly a barátnőd.
- Tudom. Ez csak egy baráti ölelés volt. Jut eszembe. Jössz nekem egy szívességgel. - tudtam! nem változott semmi!
- Nem jövök én neked semmivel! - elindultam a kijárat felé amilyen gyorsan csak tudtam.
- Nem érted mi? - futott utánam és meg fogta a kezem. - Most egy fagyi jól esne! - mosolygott.
Ez nem Kentin. Molly mesélt róla milyen volt. Kedves és aranyos szemüveget hordott és zöld pulcsit ami le se szakadt róla. Folyton kekszet zabált és sokan meg verték.
Kennek hívták még akkor. De mint hallottam nem szerette ezt a nevet. Azóta sokat változott. Katonai suliba járt.
- Rendben! Meg hívlak egy fagyira Ken! - mondtam neki és elindultam a kijárat felé.
- Ne hívj így! - ordított és utánam szaladt, amint beért mellém lelassított és jót nevettem.
Elindultunk a fagyizóba meg tudva, hogy a kedvenc fagyija az oreos fagyi. Nem is meglepő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése