4. Fejezet: Az a bizonyos 2 hét
Castiellel való estém után kérdések merültek fel bennem. De egyikre se tudtam a választ. Kedd volt, semmi kedvem nem volt suliba menni. A tegnap este miatt. Castiel szerelmes valakibe. De miért akart meg csókolni? Nem értettem. Lehet, hogy csak a feszültséget akarta levezetni.
Fogat mostam és elindultam a suliba. szerencse nem lakok olyan messze a sulitól így gyalogoltam. Éppen a butik mellet megyek el és látom Castielt.
- CASTIEL!!!- üvöltöttem neki, majd oda rohantam hozzá.
- Ohh... Szia Niki. - felém fordult Castiel.
- Hmmm.... A suli a másik irányba van. Miért erre mész? Eltévedtél? - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.
- Nem, más dolgom van.- elrántotta a kezét.
- Most meg mi a baj? - húztam vissza Castielt.
- Semmi közöd hozzá... - elindult
- CASTIEL! Fejezd be! - üvöltöttem, már a könnyeim is folytak.
- Ne drámáz! Nem áll jól. - nézett vissza.
- Ha most elmész nem tekintelek a barátomnak! - ismét üvöltöttem.
- Nem kértem, hogy az legyél... -össze szorította a kezét.
- Dögölj meg! - amint kimondtam ezt a két szót futottam.
Castiel... Miért? Miért vagy ilyen? Ilyen... ilyen...
Be értem a suliba, most már csak Lysander lehet a segítségemre. Elindultam, hogy megkeresem. Éppen a DÖK-ős terem mellet megyek el amikor össze futok egy régi ismerőssel.
- Szia!- köszöntem a régi ismerősömnek.
- Szia Niki. Mennyit nőttél. És a hajat... rozsa szín?
- Igen. Véletlen baleset és hát nagyon meg tetszett. És veled mi van Nathaniel?
- Hát semmi érdekes. Éppen a húgomnak segítek. - látszott rajta, hogy kínosan érzi magát.
- Mit csinált Amber? Még mindig bosziként viselkedik? - próbáltam komoly maradni.
- Igen és hát egyik lányra festéket öntött mert jobb ruhája volt mint az övé. És az igazgatónál csak ennyit mondott. "Ha enyém nem lehet akkor senkié nem lesz!".
- Pff... Szegényke! Hogy bírod ezt ki? - ismét mosolyogtam.
- Nem megyek haza csak este 8-kor és reggel 5-re már itt vagyok. - már ő is nevetett.
- Inkább Amber mint ,hogy kora reggel bejöjjek.- komoly arcot vágtam és az órámra néztem. - Úr isten el fogok késni!!! Szia Nathaniel! -üvöltöttem futás közben.
-Szia! -ő is kiáltott és integetett.
Hamar eltelt ez a hét Castiel és Dorina nélkül. Ott volt Lys és Nathaniel általában Lysel ebédeltem, kicsit ciki volt a volt pasimmal ebédelni, de hát nagyon jó barátom Lys és a múlt miatt nem akarom elengedni.
Hétfő volt. Szakadt az eső és éreztem hogy egyre betegebb vagyok. Köszi Dorina! Éppen mentem volna volna kémia órára ,amikor bele futottam egy nem várt személybe.
- Szia leves! -köszönt nekem nagy mosollyal Kentin.
- Szia Keksz! - kicsit kunyosan mosolyogtam rá vissza.
- Mi ez a mosoly? - mérges arcot vágott és falnak dölt.
- Semmi. Mostanság elég sokat vagy azzal a Molly nevű lánnyal. -hátra dobtam a hajam.
- Esetleg baj? Vagy talán féltékeny vagy? - gúnyosan nevetett egy nagyot.
- Neem!! Csak- csak érdekel. Ennyi. - egy tincset a hajamból piszkálni kezdtem.
- Akkor rendben. Bár a mozdulataid nem ezt mondják. - ismét nevetés tört ki belőle. - És ,hogy vagy??
- Remekül! Barátnőm beteg, másik barátom szoba se áll velem. - kicsit neheztelve néztem rá.
- Miért nem áll veled szoba barátod? - el lépet a faltól.
- Szerelmes Mollyba és hát te tettél róla, hogy Molly ezt ne viszonyozza. - egyre dühösebb lettem Kentinre. Pofon akartam vágni.
- Csak nem Castielről beszélsz? - gúnyosan félre húzta a száját.
- De! Te mégis... - bele vágott a mondatba.
- Legyen annyi elég ,hogy Castiel tönkre tette az életem. Most én is tönkre teszem az övét. - megfordult és bement a terembe.
Le kell búgatnom Kentint. De van egy olyan sejtésem, hogy Molly nem hinne nekem. Tervet kell kitalálnom. Nyugodj meg Castiel Nem hagyom, hogy el veszítsd.
Fogat mostam és elindultam a suliba. szerencse nem lakok olyan messze a sulitól így gyalogoltam. Éppen a butik mellet megyek el és látom Castielt.
- CASTIEL!!!- üvöltöttem neki, majd oda rohantam hozzá.
- Ohh... Szia Niki. - felém fordult Castiel.
- Hmmm.... A suli a másik irányba van. Miért erre mész? Eltévedtél? - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.
- Nem, más dolgom van.- elrántotta a kezét.
- Most meg mi a baj? - húztam vissza Castielt.
- Semmi közöd hozzá... - elindult
- CASTIEL! Fejezd be! - üvöltöttem, már a könnyeim is folytak.
- Ne drámáz! Nem áll jól. - nézett vissza.
- Ha most elmész nem tekintelek a barátomnak! - ismét üvöltöttem.
- Nem kértem, hogy az legyél... -össze szorította a kezét.
- Dögölj meg! - amint kimondtam ezt a két szót futottam.
Castiel... Miért? Miért vagy ilyen? Ilyen... ilyen...
Be értem a suliba, most már csak Lysander lehet a segítségemre. Elindultam, hogy megkeresem. Éppen a DÖK-ős terem mellet megyek el amikor össze futok egy régi ismerőssel.
- Szia!- köszöntem a régi ismerősömnek.
- Szia Niki. Mennyit nőttél. És a hajat... rozsa szín?
- Igen. Véletlen baleset és hát nagyon meg tetszett. És veled mi van Nathaniel?
- Hát semmi érdekes. Éppen a húgomnak segítek. - látszott rajta, hogy kínosan érzi magát.
- Mit csinált Amber? Még mindig bosziként viselkedik? - próbáltam komoly maradni.
- Igen és hát egyik lányra festéket öntött mert jobb ruhája volt mint az övé. És az igazgatónál csak ennyit mondott. "Ha enyém nem lehet akkor senkié nem lesz!".
- Pff... Szegényke! Hogy bírod ezt ki? - ismét mosolyogtam.
- Nem megyek haza csak este 8-kor és reggel 5-re már itt vagyok. - már ő is nevetett.
- Inkább Amber mint ,hogy kora reggel bejöjjek.- komoly arcot vágtam és az órámra néztem. - Úr isten el fogok késni!!! Szia Nathaniel! -üvöltöttem futás közben.
-Szia! -ő is kiáltott és integetett.
Hamar eltelt ez a hét Castiel és Dorina nélkül. Ott volt Lys és Nathaniel általában Lysel ebédeltem, kicsit ciki volt a volt pasimmal ebédelni, de hát nagyon jó barátom Lys és a múlt miatt nem akarom elengedni.
Hétfő volt. Szakadt az eső és éreztem hogy egyre betegebb vagyok. Köszi Dorina! Éppen mentem volna volna kémia órára ,amikor bele futottam egy nem várt személybe.
- Szia leves! -köszönt nekem nagy mosollyal Kentin.
- Szia Keksz! - kicsit kunyosan mosolyogtam rá vissza.
- Mi ez a mosoly? - mérges arcot vágott és falnak dölt.
- Semmi. Mostanság elég sokat vagy azzal a Molly nevű lánnyal. -hátra dobtam a hajam.
- Esetleg baj? Vagy talán féltékeny vagy? - gúnyosan nevetett egy nagyot.
- Neem!! Csak- csak érdekel. Ennyi. - egy tincset a hajamból piszkálni kezdtem.
- Akkor rendben. Bár a mozdulataid nem ezt mondják. - ismét nevetés tört ki belőle. - És ,hogy vagy??
- Remekül! Barátnőm beteg, másik barátom szoba se áll velem. - kicsit neheztelve néztem rá.
- Miért nem áll veled szoba barátod? - el lépet a faltól.
- Szerelmes Mollyba és hát te tettél róla, hogy Molly ezt ne viszonyozza. - egyre dühösebb lettem Kentinre. Pofon akartam vágni.
- Csak nem Castielről beszélsz? - gúnyosan félre húzta a száját.
- De! Te mégis... - bele vágott a mondatba.
- Legyen annyi elég ,hogy Castiel tönkre tette az életem. Most én is tönkre teszem az övét. - megfordult és bement a terembe.
Le kell búgatnom Kentint. De van egy olyan sejtésem, hogy Molly nem hinne nekem. Tervet kell kitalálnom. Nyugodj meg Castiel Nem hagyom, hogy el veszítsd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése