6. Fejezet: Első találkozás a legjobb baráttal
Hihetetlen Molly és Kentin milyen gyorsan mennek. El fáradtam. De utol kel őket érnem. A park bejáratánál voltam amikor meg láttam őket. De várjunk csak. Ha kentin rájön mit tervezek akkor... Úgy kell beszélnem Mollyval, mintha nem is tudnék semmiről. Lassan beértem őket. Amint mellettük voltam Kentin gyilkos tekintettel nézet rám.
- Sziasztok! Jól vagy? Miért vitatkoztatok Castiellel? - lihegve kérdeztem, nem tudom fejjel.
- Szia. - Kentin át váltott abba a hamis mosolyba mintha a reggel meg se történt volna.
- Szia. Igazából én se tudom. Amúgy ,hogy hívnak??? - mosolygott Molly. Leszárattak a könnyek az arcáról. És nem is vette észre? Castiel szeret!!! Ez a tetű csak kihasznál! Bárcsak lett volna merszem ezeket a mondatokat kimondani.
- Niki vagyok. Bocsi, hogy nem mutatkoztam be csak idáig rohantam, hogy utolérjelek titeket. - kezdtem abba hagyni a lihegést.
- Semmi baj! Mindenkinek nehéz volt ez a nap. Molly vagyok, ő meg itt Kentin. - próbálta eltakarni, hogy fáj ami közte és Castiel között történt. És igen, tudom ki ez a dög...
Észre vettem Castielt. És beszélni akartam vele. De mint láttam Kentin is meg pillantotta. Molly csak rám nézet. Egész végig a szemembe. Udvarias és rendes de a gonoszt nem látja. Vagy épp össze téveszti Castiellel.
- Na majd máskor beszélünk. Most rohanok. Sziasztok! - utol kell érnem Castielt.
- Szia! - mivel Molly mögött állt elkezdte csóválni a fejét. GONOSZ!
- Rendben! Szia! - elkezdtek tovább menni én meg ismét loholtam egy fiú után.
Nem akartam kiáltani, szóval amint utol értem rá vetettem magam és mind a ketten a földre zuhantunk.
- Wááá!!! Meg vagy! - álltunk fel a földről.
- Niki!!! Te igazán idióta vagy! - kicsit mérgesen de mosolygott.
- Meg ijedtél? - várakozva figyeltem.
- Nem... - fordított hátat nekem és elindult.
- Hé!!! Ne légy már dúrci - morci!!! - ütöttem meg a karját.
- Nem vagyok dúrci - morci! - és ő is vállon ütött.
- Aúúú!! - kicsit nagy volt. Nem gondolod Castiel?!?
- Jaaj ne nyavalyogj inkább menjünk haza. -indult el, persze előttem 2 m-re.
- Hé várj már meg!!! - mellé futottam és így mentünk haza.
Egész úton nevetgéltünk. A lakás ajtónknál elköszöntünk egymástól és ő haza ment. Be értem leraktam a cuccom a konyha székre és meg pillantottam egy levelet.
Szió picim. Itt anya! Este nem megyek haza csak talán holnap. Idő pontot nem tudok. Sietek amint tudok. Ha nem érek haza akkor hívd a rendőrséget. Csak vicc volt. Ha nem érek haza akkor még maradok Tomnál. Puszi anyya! Ja és kaja a hűtőben. Ha nem rendezel bulit 4 napra elég.
Pff... Király egyedül. Na mindegy átöltözök és meg csinálom a házim és eszek. Kevesebb mind 30 perc alatt kész volt a házim. Leültem enni, de valaki csöngetett. Kinyitottam az ajtót.
- Igen? - be akartam zárni az ajtót, de nem engedte.
- Szia Niki. -minden behívás nélkül bejött az ajtón Kentin.
- Menj el! Senki nem engedett be! - ordítottam vele ő erre bezárta az ajtót.
- Nem megyek el! Beszélni akartam veled. - egyre közelebb jött hozzám.
- Ne gyere közelebb!!! -berohantam a szobámba és elő kaptam a fiókomból egy sokkolót. Persze Kentin utánam jött. - Ne gyere közelebb! Sokkoló van nálam és nem tudom, hogyan kell használni!
- Ajj Niki!! Tudom, hogy az egy kutya riasztó. - közelebb lépet én meg a hasára nyomtam a sokkolót és megnyomtam azt a piros gombot ami rajta volt. Szegény gonosz Kentin össze eset és a földön rázkódott.
- Háá!! Tudom, hogyan kell használni! - meg könnyebültem.
- E-e-ez m-m-most k-k-komoly??? - még mindig a földön feküt.
- Ja! - a sokkoló aljára néztem és láttam, hogy maxra volt állítva. -Hopsz!!! Ez nem éppen az 1-es fokozat volt. - félre húztam a szám.
Ameddig Kentin nem tudod mozogni addig ki lökdöstem a bejárati ajtó elé. Persze mivel kedves vagyok a kezébe nyomtam egy kekszes zacskót.
- Na szia Kentin. Jó éjt! - ezzel bezártam az ajtót őt meg ott hagytam, de amikor ki néztem a kukkólon éppen mászott fel a földről.
Amilyen gyorsan tudtam, az összes zárt bezártam az ajtón. Majd elmentem fürdeni. Éppen a kádban ülök amikor meg csörrent a telefonom.
- NIKI!!! MINDEN RENDBEN? KENTIN HANGJÁT HALLOTTAM MAJD LERAKTAD.- üvöltött Castiel a telefonba.
- Semmi bajom. Itt volt Kentin de egy kicsit ömm... hogy is mondjam... kicsit meg rázta az áram. - vissza ültem a meleg vízbe.
- Mit csináltál? Még jó, hogy amikor én másztam rád csak övön aluli rúgást kaptam. De akkor oké. Akkor megyek szia.
- Rendben szia! - megvárta a válaszom és letette.
Majd kimásztam a kádból és elmentem aludni. Köszi sokkoló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése