12. Fejezet : Fagyizás Kentinnel, Nem hallottam jól. Meg ismételnéd?
Éppen kifelé sétáltunk Kentinnel az uszodából amikor neki mentem valakinek. Egy apró lány volt. Csinos meg minden, de alacsony. Fehér hajában hatalmas loknik voltak, szeme olyan rózsaszín volt mint a hajam. Biztos kontakt lencse.
- Nem tudsz vigyázni?! - ordított, ha nem ordít 7.- esnek néztem volna.
- Sajnálom. De te is figyelhetnél! - mondtam majd le néztem rá.
- Chh... Idióta... - azzal tovább is ment a Nyafi hercegnő.
Kentin csak nézett rám, majd pár másodperc után elkezdtünk röhögni. Aki arra járt idiótának nézett minket.
- Szép volt! - szólalt meg Kentin amikor abba hagyta a röhögést. - Ez a csaj már egy ideje bosszant.
- Köszi. - már én is abba hagytam a röhögést és elkezdtem beszélni. - Ismered?
- Igen! Tegnap előtt mentem be a suliba mert ott hagytam a füzetem és akkor bele futottam. Ha nincs ott Nathaniel akkor simán lesmárol.
- És mi a csaj neve? - Kentin felé fordultam.
- Asszem Lucy. Bár nem biztos. - az állára tette a kezét.
- Ez a csaj a puszta jelen létével kikészít. - ráztam meg a fejem és tovább indultam.
40 perc alatt meg érkeztünk a fagyizóba. Nem sokan voltak. Viszont itt lehet venni a világ legfinomabb fagyiját.
- Figyelj Kentin. - meg álltam az ajtóba.
- Hmm? - fordult vissza felém.
- Tuti nem baj ha fagyizunk? - a földet bámultam és vörös lettem.
- Miért lenne? Nem randizunk hanem csak fagyizunk! - fogta meg a kezem és a pulthoz rángatott.
Le ültünk a pult melletti székekre és kikértük a fagyasztott csodát. Kentinnek az egész feje fagyís volt. Nem értette miért nevetek. Szóhoz se tudtam jutni a nevetéstől.
- Mond már mi olyan vicces! - mutogatott de nem bírtam meg szólalni. - Nem értem min röhögsz.
- Várj egy kicsit. - fogtam egy papír törlőt és le töröltem az orrát. - Tessék!
- Jaaa, hogy ez. Köszi!!! - mosolygott és tovább ette a fagyit.
Késő estig fagyiztunk, de semmi kedvem nem volt haza menni. Ki találtam, hogy el mehetnénk sétálni, Kentinnek nagyon tetszett az ötlet. Kb. 10 óra volt amikor a parkba értünk, egyedül voltunk. Csak egy hajléktalan aludt a padon és egy srác sétáltatta a kutyáját.
- Szerintem én lassan megyek. - jelentettem ki és elő kerestem a kulcsot a táskámból.
- Nem mész te sehova!- ki kapta a kezemből a kulcsot majd el szaladt én meg után kb. 10 percig rohangáltunk amikor nagy nehezen vissza szereztem és elindultam haza, de amikor meg láttam, hogy Kentin utánam szalad én is futni kezdtem, de mivel én nem jártam katonai suliba hamar elkapott és magához ölelt.
- Ez a csaj a puszta jelen létével kikészít. - ráztam meg a fejem és tovább indultam.
40 perc alatt meg érkeztünk a fagyizóba. Nem sokan voltak. Viszont itt lehet venni a világ legfinomabb fagyiját.
- Figyelj Kentin. - meg álltam az ajtóba.
- Hmm? - fordult vissza felém.
- Tuti nem baj ha fagyizunk? - a földet bámultam és vörös lettem.
- Miért lenne? Nem randizunk hanem csak fagyizunk! - fogta meg a kezem és a pulthoz rángatott.
Le ültünk a pult melletti székekre és kikértük a fagyasztott csodát. Kentinnek az egész feje fagyís volt. Nem értette miért nevetek. Szóhoz se tudtam jutni a nevetéstől.
- Mond már mi olyan vicces! - mutogatott de nem bírtam meg szólalni. - Nem értem min röhögsz.
- Várj egy kicsit. - fogtam egy papír törlőt és le töröltem az orrát. - Tessék!
- Jaaa, hogy ez. Köszi!!! - mosolygott és tovább ette a fagyit.
Késő estig fagyiztunk, de semmi kedvem nem volt haza menni. Ki találtam, hogy el mehetnénk sétálni, Kentinnek nagyon tetszett az ötlet. Kb. 10 óra volt amikor a parkba értünk, egyedül voltunk. Csak egy hajléktalan aludt a padon és egy srác sétáltatta a kutyáját.
- Szerintem én lassan megyek. - jelentettem ki és elő kerestem a kulcsot a táskámból.
- Nem mész te sehova!- ki kapta a kezemből a kulcsot majd el szaladt én meg után kb. 10 percig rohangáltunk amikor nagy nehezen vissza szereztem és elindultam haza, de amikor meg láttam, hogy Kentin utánam szalad én is futni kezdtem, de mivel én nem jártam katonai suliba hamar elkapott és magához ölelt.
- Kentin!!! Engedj el!!! - nem tudtam kibújni az öleléséből , de csak nevettem.
- Nem!!! Addig nem ameddig haza akarsz menni.
- Jó nem megyek haza csak engedj el! - elengedett és meg fogta a kezem. - Kentin. a...a kezed.
- Így legalább nem szöksz el.
Még legalább egy óráig sétálgattunk amíg el nem kezdett esni. Mivel én laktam a közelben hozzám mentünk fel. Amint felértünk csináltam teát és Kentin első mozdulata az volt, hogy elkezdte nézegetni a fényképeket.
- Szóval. A szüleid el váltak? - egy olyan képet vett a kezébe amin anyum, apum és én vagyok.
- Igen, és anyával lakok. - oda se néztem mivel elvoltam foglalva a tea készítéssel. Ez az én esetemben macerás. általában ha a konyhában járok valamit tuti fel gyújtok, leöntök vagy akár leforrázom magam.
- Értem. Nekem is olyan mintha anyummal laknék. Apám sosincs otthon mivel katona, teljesen olyan mintha elváltak volna. Mondjuk ki tudja apám kivel csalja meg.
- Ne beszélj így az apukádról! - felé néztem és leejtettem egy poharat. - Remek.
- Ajj te!!! - oda rohant hozzám. le hajoltam és elkezdtem fel szedni az üveg darabokat, sikeresen elvágtam az ujjam. - Gratulálok!- oda szaladt és a szájába vette az ujjam.
Vörös lettem és csak az üveg darabokat néztem. Majd meg szólaltam.
- K-K-Kentin.... Elég lesz. - mintha meg se hallotta volna. - Kentin! - megint semmi majd hirtelen magához húzott.
- Niki.... Szeretlek...
- Nem hallottam jól. Meg ismételnéd?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése