2. Fejezet: Beteg látogatás
Miután Lysanderrel és Castiellel beszéltem eszembe jutott, hogy Dorina beteg. Gondoltam meglátogatom és talán én is elkapom.
Elindultam a suliból és Dorináékhoz vezetett az utam. Nem akartam haza menni, úgy is csak unatkoznék. Mi előtt fel csengettem volna be mentem a boltba egy zacskó ínstand levesért. Hátha jobb kedve lesz a műanyag ételtől. Éppen keresem a megfelelő ízt amikor valaki nekem jön.
- Jaaj! Bocsánat, nem figyeltem.- mondta a barna hajú fiú.
- Semmi baj! - mosolyogtam és tovább kerestem a levest.
- Kentin vagyok. - nézet rám a fiú aki egy lépést hátrább lépet.
- Niki vagyok. - rá se néztem csak kerestem a levest. A LEVES AZ ISTEN!
- Segíthetek valamiben?- kérdezte Kentin.
- Te itt dolgozol? - fel álltam és a szemébe néztem.
- Nem, de szeretem ezt a boltot. -el mosolyodott és a levesek felé fordult.
- Ömm. Jó lenne nem szoktam itt vásárolni. -vissza fordultam én is.
- És hogy- hogy most itt vásárolsz? -a telefonja órájára nézet.
- Barátnőm beteg és levest akarok neki venni. - tovább járt a szemem a leveseken.
- Milyen ízűt?- ismét felém nézet.
- Ömm...- el vörösödtem, de nem tudom miért, általában nem szoktam ha fiúval beszélek.- Csirke.
- Oké. - keresgélt egy kicsit és utána egyből megtalálta.- Tessék.- bele rakta a kosárba.
- Köszi! -majd megfordultam el is indultam de azzal a lendülettel vissza is mentem.- Ömm... Hol vannak a kólák???
- Hahaha!!!- hangosat nevetett, majd megragadta a kezem és a kólákhoz vezetett.- Itt vannak!
- Megint köszi. Na most sietek. Szia!
- Szia!- magához kapott egy csomag kekszet és elment.
Kedves fiú. És azok a szemek szinte ..... Miről beszélek??? Még csak most láttam először. Ki fizettem a levest és a kólát majd siettem Dorinához. Dorina jobban szerette a "Rozinak" hívom. Valamiért egyszer ezt mondtam neki és nagyon tetszett neki ezért azt mondta hívjam úgy. Éppen a kapu telefonon hívtam. A kapu telefonban ez a beszélgetés zajlott le.
- Szia Rozi! Itt Niki. Be engednél?
- Szia! Persze. Már engedlek is.
Éppen a bérházban mentem fel. Imádtam a bérházukat! Még a XX. században építették a bérházat, és egy öreg lifttel kell fel menni Rozihoz. Nagyon király! Főleg amikor a liftben elmegy az áram és elkezd lassan lefele zuhanni. De általában az 1. emeleten megáll igaz ha nem kapaszkodol akkor kicsit fájdalmas a meg állás. Fel értem a Halál liftjével és be kopogtam az ajtón, persze Rozi egyből kinyitotta. Szegény lány úgy nézett ki mint egy hulla. Inkább nem akarom elkapni tőle. Be mentem és leültem a szobájába egy fotelba. Általában az az én helyem ha ott vagyok. És elkezdtünk beszélgetni, hogy mi történt ma.
- Na mi volt ma? - kérdezte Rozi és be vetődött az ágyra.
- Semmi érdekes. Csak találkoztam Lysel és Castel. - nevettem egy nagyot.
- Kajak??? Lys még elmegy de Castiel??? - mérges arccal rám nézett.- Utálom Castielt!
Dorina utálja Castielt. Állítólag Castiel "elvett" tőle. Kevesen jönnek ki Castiellel és én abban a kevésben vagyok.
- Igen és egy osztályban vagyunk. De jó hír hoztam LEVEST!- és elő kaptam a levest a táskámból.
- Most kajak műanyag levessel akarod ki szúrni a szemem??? - felült és oldalra döntötte a fejét.
- De hát csirkés! - mutattam újra és közben röhögtem.
- Ja akkor meg csinálom. - állt volna fel de én meg állítottam.
- Nem! Majd én meg csinálóm. -fel pattantam és csípőre raktam a kezem.
- Szerinted ez jó ötlet? -kérdezte Rozi.
- Nem.- és amilyen könnyen fel álltam azzal a lendülettel le is ültem.
- Akkor majd én megcsinálom. -Felállt és kiment megcsinálni a levest.
Addig én bekapcsoltam a tévét. 15 perccel később kész volta a finom leves. Vissza mentünk a szobába és ettük a 15 perces csodát.
- Képzeld egy nagyon kedves fiúval találkoztam a boltban. Segített a levest meg találni és a kólát. -meséltem el Rozinak, hogy egy nagyon kedves fiúval avagy Kentinnel.
- Hogy hívták? - ette a levest két meg állás nélkül.
- Kentin.- válaszoltam
- Ja ő nagyon kedves itt lakik a házban egy szinttel alattunk.-mosolygott és rám nézet. -csak nem tetszik?
- Nem! Dehogy! Csak kedves volt. Ennyi.- talán kicsit bejött.. és? nem mintha számítana.
- Oké. Ha te mondod. - csak nevetett.
Jól telt a délután vicces volt. Remélem minden nap ilyen lesz. És remélem meg ismerem Kentint.
- Szia Rozi! Itt Niki. Be engednél?
- Szia! Persze. Már engedlek is.
Éppen a bérházban mentem fel. Imádtam a bérházukat! Még a XX. században építették a bérházat, és egy öreg lifttel kell fel menni Rozihoz. Nagyon király! Főleg amikor a liftben elmegy az áram és elkezd lassan lefele zuhanni. De általában az 1. emeleten megáll igaz ha nem kapaszkodol akkor kicsit fájdalmas a meg állás. Fel értem a Halál liftjével és be kopogtam az ajtón, persze Rozi egyből kinyitotta. Szegény lány úgy nézett ki mint egy hulla. Inkább nem akarom elkapni tőle. Be mentem és leültem a szobájába egy fotelba. Általában az az én helyem ha ott vagyok. És elkezdtünk beszélgetni, hogy mi történt ma.
- Na mi volt ma? - kérdezte Rozi és be vetődött az ágyra.
- Semmi érdekes. Csak találkoztam Lysel és Castel. - nevettem egy nagyot.
- Kajak??? Lys még elmegy de Castiel??? - mérges arccal rám nézett.- Utálom Castielt!
Dorina utálja Castielt. Állítólag Castiel "elvett" tőle. Kevesen jönnek ki Castiellel és én abban a kevésben vagyok.
- Igen és egy osztályban vagyunk. De jó hír hoztam LEVEST!- és elő kaptam a levest a táskámból.
- Most kajak műanyag levessel akarod ki szúrni a szemem??? - felült és oldalra döntötte a fejét.
- De hát csirkés! - mutattam újra és közben röhögtem.
- Ja akkor meg csinálom. - állt volna fel de én meg állítottam.
- Nem! Majd én meg csinálóm. -fel pattantam és csípőre raktam a kezem.
- Szerinted ez jó ötlet? -kérdezte Rozi.
- Nem.- és amilyen könnyen fel álltam azzal a lendülettel le is ültem.
- Akkor majd én megcsinálom. -Felállt és kiment megcsinálni a levest.
Addig én bekapcsoltam a tévét. 15 perccel később kész volta a finom leves. Vissza mentünk a szobába és ettük a 15 perces csodát.
- Képzeld egy nagyon kedves fiúval találkoztam a boltban. Segített a levest meg találni és a kólát. -meséltem el Rozinak, hogy egy nagyon kedves fiúval avagy Kentinnel.
- Hogy hívták? - ette a levest két meg állás nélkül.
- Kentin.- válaszoltam
- Ja ő nagyon kedves itt lakik a házban egy szinttel alattunk.-mosolygott és rám nézet. -csak nem tetszik?
- Nem! Dehogy! Csak kedves volt. Ennyi.- talán kicsit bejött.. és? nem mintha számítana.
- Oké. Ha te mondod. - csak nevetett.
Jól telt a délután vicces volt. Remélem minden nap ilyen lesz. És remélem meg ismerem Kentint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése