10. Fejezet: Perverzek és Dosu
- És akkor ti csere diákok vagytok? - kérdeztem és a büfé feletti fali órára néztem.
- Igen azok vagyunk. De Dakota tervezgeti, hogy ide költözik. - felet Joe és meg ütötte Dake vállát.
- Az nekünk jó vagy rossz Niki? - nézett rém Zoey azzal az idióta bamba arcával.
- Az attól függ. - vontam vállat.
- Mitől is? - közelebb hajolt hozzám Dake. Szinte már majdnem össze ért a szánk, de akkor ellöktem. - Most meg mi bajod? - förmedt rám.
- Senki nem kérte, hogy meg csókolj.... - dőltem hátra és a mellkasomon össze kulcsoltam a karom.
- És akkor mi van cica? - közelebb jött Joe.
- Menjünk Niki! - állt fel Zoey fel háborodottan.
Teljesen meg értettem. Két ekkora perverzet. Éppen indultam volna Zoey után de Dakota vissza rántott és magához húzott. Zoey meg addigra messze járt. Egyedül maradtam. Már a büfé is bezárt és csak hárman voltunk. Életemben először rettegtem. Nem tudtam mit csináljak.
- Dakota!!! Hagyd abba!!! - a nyakamra tette a száját és meg csókolta a nyakam.
- Dakota! Joe! Attól, hogy nem ebben a városban laktok illene viselkedni. - egy szőke hajú, kék szemű lány állította meg Dakota csók támadását. - Jobb lenne ha eltűnnétek innen mielőtt a mentő vagy a hulla szállító visz el titeket.
Azzal a fiúk elhúzták a csíkot. Nagyon meg ijedtek a lánytól. Ki ez? Érdekes. Ha most meg szólalok tuti meg üt!!!
- Ömm.... Minden rendben? - nézett a szemembe. Magas és csinos lány volt. Ha nem láttam volna az előző jelenetet egy törékeny, félénk lánynak tartanám. Kicsit nyögve- nyelősen, de meg szólaltam.
- I-Igen. Rendben vagyok.
- Akkor oké! Dosu vagyok! Ennek a két baromnak az osztály társa. Vagyis már nem sokáig. Pár hónap múlva ide költözök.
- Niki. A nevem Niki és köszi, hogy meg mentettél. - próbáltam mosolyogni, de nem igazán ment.
- Nem kell a hamis mosoly. Senki nem tudna ilyen helyzet után mosolyogni. És semmiség volt. Általában mindig mindenkire rá másznak. És vannak olyanok akiknek ez bejön.
- Sok idióta.
- Pontosan!!! Ja és bocsi miattuk.
- Semmi baj.
- Rendben. Amúgy a hajad... az .... kajak rózsaszín? - a hajamat nézegette.
- Hát igen. Az eredeti az szőke, csak hát baleset. - tapogattam meg a fejem búbját.
- Ha jobban bele gondolok annyira nem is rossz! Bár ez nem az én ízlésem. - mosolygott és a kezébe vette néhány szál hajam. -WOW ez puha!!! - nyitott szájal és dülledt szemekkel nézte.
- Hát azt viszont nem tudom miért.
- Kell egy olló. - elkezdett keresgélni a táskájában.
- Minek!?! - kaptam ki a kezéből a hajam.
- Gondoltam eladom! Bár nem sokat adnának rózsaszín hajért. - végül az olló helyett egy csomag rágót vett elő.
- Erre nem is gondoltam. Hamarabb is eszembe juthatott volna.
- Ugye?
Sétálgattunk a medence szélén és beszélgettünk sok mindent meg tudtam Dosuról. Pl. szereti a kutyákat, a sajtot, ha Limonádénak hívják és a rossz fiúkat. CASTIEL ITT AZ ÚJ BARÁTNŐ!!! Meg adta a teló számát ha esetleg ide költözne legyen ki tudjon segíteni. És mint kiderült ő is a Sweet Armoris Gimibe fog járni. Kevesebb mint fél órát beszélgettünk de mennie kellet. Elköszöntem tőle és elindultam meg keresni a kedves barátnémat aki benne hagyott a kaksiban. Kb. 5 perc után meg is találtam. Éppen telefonált én meg elkezdtem üvölteni a nevét és integettem. Mire felém nézett arra lettem figyelmes, hogy a víz felett lebegek de mire észbe kaptam már nem jutottam levegőhöz és a vízben fuldokoltam. Ismét rám tört a félelem. Egy lökést éreztem a hátamon. A torkomban dobogott a szívem és most nem volt itt se Zoey, se Dosu.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése