Új Élet: Niki szemszögéből: 1. fejezet

1. Fejezet: Kezdődhet a gimi!!!

Épp ma kezdem a gimnáziumot. Szerencsére a Sweet Amoris Gimbibe vettek fel. Sok ismerősöm oda került szóval nem leszek egyedül. Ha szerencsém van még egy helyes pasit is megismerek.
Elindultam a suliba. Tudomásom szerint a busz meg állóban kéne találkoznom Dorinával. Dorinát általános iskolás korom óta ismerem. Épp a meg állóban állok de Dorina még sehol. Abban a pillanatban meg jelenik egy vörös hajú srác.
- Szia. Biztos te is 1.-ős vagy. Én is most kezdem a 9.-et- mondta vöröske.
- Szia! Igen. Honnan tudod? - ráncoltam a homlokom és kérdeztem tőle karba tett kézzel.
- Gyerekes cuccok. És nem mersz be menni a suliba. Vagy új vagy , vagy csak 1.-ős. -nevettet, aztán hátat fordított és elment.
Nem volt időm válaszolni. Igazából azt se tudtam mit mondjak. Ő sokkal érettebb volt, pedig ő is 15 éves. Érdekes fiú. Mint akivel nem tőrödnek otthon. Igazi rossz fiú. Reménykedek ő az egyetlen. Nem igazán szeretem a rossz fiúkat. A rossz embereket se, azt mondják adottságom, hogy fel ismerem ki rossz és ki jó. Na ő nem igazán az. Csak meg játssza magát, hiszem belül egy kedves fiú.
Még 5 percig vártam ,de kaptam egy SMS. Dorina írt.
  Szia. Bocsi nagyon lázas vagyok. Nem tudok ma beérni. Majd mesélj milyen volt. Na szia.
Végül csak egyedül leszek az 1. napon. Nagy nehezen be sétáltam a suli udvarba. Sokan voltak, sőt rengetegen. Meg pillantottam egy fekete hajú, világos kék szemű lányt. Ő is nézelődött. Gondoltam köszönök neki ,de abban a pillanatban a lány neki ment egy fehér hajú fiúnak. Inkább nem mentem oda, nem szeretem az idegeneket. De az a fehér hajú fiú ismerős volt. Mintha láttam volna már, de hátúrról semmit nem láttam. Még akartam várni még befejezik a beszélgetést. Abban a pillanatban meg jelent vöröske. Csak úgy oda ment... Mintha semmitől se vélne. Régen általánosban volt ilyen osztály társam de neki fekete haja volt.
Nem sokat beszélgettek majd a csaj lelépet. Eljött az én időm! Oda mentem a fiúkhoz.
- Sziasztok! - tele voltam bátorsággal és kíváncsisággal. De amikor oda értem Lysandert láttam meg.
- Szia. NIKI! - kiáltott és megölelt. Neki is leeset ,hogy ki vagyok.
- Niki? Te vagy Niki? Azt hittem elköltöztetek. - Kérdezte vöri. de vörös fiút még mindig nem tudtam azonosítani, de ő engem igen. Vajon ki ő?
- Honnan tudod a nevem? - ismét karba fűztem a kezem.
- Ohh... Te idióta. Castiel vok. Csak kicsit más színű lett a hajam. - közelebb hajolt Castiel és meg fogta a haját.
- Jééé. Tényleg!!! - Lysandert nagyon szerettem általánosban. Elég jóban voltunk. 7 év végén jártunk is ,de rájöttünk, hogy az csak tönkre teszi a barátságunkat. Végül csak barátok voltunk de ez is elég volt. idén nyáron viszont nem beszéltünk amit nagyon sajnáltam. Viszont mint kiderült egy osztályba fogunk járni. Hihetetlen volt, hogy újra a régi barátaimmal lehetek és hülyéskedhetek. Bár nem csak Lysander és Castiel volt az osztály társam. Egy Amber nevű lány is volt. Ő egy igazi boszorka volt, és nem jó értelemben. Mindenkinek parancsolgatott . Olyan volt mint egy hercegnő és persze mindenki félt tőle mert ha valaki nem ugrált neki akkor azt olyan módon ki cikizte, hogy nem is akart az illető iskolába jönni. Persze Castiel csomószor csesztette , főleg ha engem szekált. Nagyon jó barátom volt Castiel is. Ő és Lysander voltak a legjobbak, de az idő és a távolság mindent meg szakít. Sajnáltam amikor megtudtam, hogy Castiel szülei elváltak vagy amikor Lysander arany hala az őrök vizekben kezdet úszni, de ezt nekik nem tudtam elmondani. Remélem minden újra úgy lesz mint régen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése