15. Fejezet: Köszönöm!
Lassan már meg kellene érkeznie Castielnek... Hol van? Tettem fel magamnak a kérdést és vártam a választ de nem tudtam meg mondani. Csak feküdtem az ágyon mint egy plüss állat. Egyszer csak csöngettek az ajtón. Fel álltam és az ajtóhoz mentem. Rá tettem a kezem a kilincsre nyitottam volna ki az ajtót de eszembe jutott, hogy nem csak Castiel jöhet. Szép lassan levettem a kezem a kilincsről és kinéztem a kukucskálón. De kellemeset csalódtam, az ajtó előtt Castiel állt. Ismét rá raktam a kezem a kilincsre és kinyitottam. Teljes élő nagyságban ott állt Castiel.
- Szia! - köszönt és besétált az ajtón.
- Szia... - bezártam mögötte az ajtót és utána mentem. Leült a kanapéra én meg mellé dobtam magam.
- Minden rendben? - kérdezte és felém nézet.
- Nem! Semmi sincs rendben!! - ismét elő jöttek a könnyeim és elkezdtem Castiel nyakában sírni.
- Nyugi Niki. Siiiiii... Ne sírj! - próbált meg nyugtatni de nem igazán ment neki.
- Mit csináljak? Mit tegyek? Anya már megint elment itthonról és ha minden igaz 2 hétig oda lesz. Nem akarok egyedül lenni!!!
- Itt leszek veled. Holnap elmegyünk az orvoshoz és nem mész suliba. Rendben?
- Köszönöm Castiel... - elengedtem és meg töröltem a szemem. - És te?
- Majd itt alszom pár napig. - tényleg olyan nekem mint a bátyám. - Majd alszom a kanapén.
- Rendben van.
Castiel fel állt és menni készült.
- Hova mész? - kérdeztem és én is fel álltam a kanpéról.
- Még van egy kis dolgom este jövök. Addig csinálj valami vacsorát asszony! - mosolygott és kiment az ajtón.
Miután Castiel elment elkezdtem pakolni. Elő vettem egy ágyneműt Castielnek. Kihúztam a kanapét és meg ágyaztam. Majd néztem egy kis tévét. Eszembe jutott, hogy meg kért Castiel csináljak kaját. Gyorsan össze dobtam egy rántottát. Meg ettem az én részem, át öltöztem és folytattam a tévézést.
Eközben Castielnél:
Végre haza mehetek. Illetve Nikihez. Lucy teljesen kikészített. Miért is járok vele? Ezt még én sem tudom. De jobb lesz ha "haza" megyek, nagyon éhes vagyok.
Mikor Nikiék ajtajához értem kopogtam, de Niki nem nyitotta ki. Lehet, hogy alszik? Leszaladtam a posta ládához és kivettem belőle a pótkulcsot, majd gyorsan fel és bementem a lakásba. Mikor bezártam az ajtót észre vettem, hogy Niki elaludt a helyemen. Nem akarom fel ébreszteni. Le dobtam a táskámat egy székre és meg ettem a gázon talált rántottát. Már csak egy valami maradt. Mit csináljak Nikivel? Bevigyem a szobájába? De amilyen jó alvó fel ébred és nem akarná, hogy egy fiú bemenjen a szobájába. Le vettem a cipőm és elmentem zuhanyozni. amikor ki jöttem betakargattam Nikit és fel vettem a pizsamám. Niki olyan mint a húgom, és a testvérek alszanak egymás mellet. Óvatosan befeküdtem mellé és néztem a tévét amit bekapcsolva hagyott. Nem sokáig bírtam, 15 perc után kikapcsoltam és elaludtam.
Niki:
Reggel fel keltem és azt láttam, hogy Castiel fekszik mellettem. Olyan aranyosan aludt! Át másztam a fotel hátulján és elmentem a szobámba átöltözni. Muszáj fel keltenem Castielt mivel iskolába kell menni-e nekem meg az orvoshoz. Még mielőtt felkeltem csinálok neki valami kaját mára ha már ilyen kedves velem. Éppen a kaját csináltam amikor valaki nagy morgással, de fel kelt.
- Jó reggelt csipke Józsika! - vittem neki oda a reggelit.
- Neked is Niki és ez mi? - kérdezte és a szemét törölgette akár egy kis gyerek.
- A reggelid és az uzsonnád. - nyújtottam oda a dobozt benne az étellel és a tányért rajta ugyan azzal a kajával.
- Köszönöm, hogy ennyit fáradoztál vele. - nyalta meg a száját és látott neki az evésnek.
- Szívesen és csak, hogy tudd, nem mondom el a barátnődnek, hogy velem aludtál.
- Honnan tudod? - kérdezte és álmos szemekkel rám nézet.
- Nem vagyok hülye! Amúgy a ruhád cseresznye virág illatú és az elégé lányos. Nekem is van, de rég használtam. Ja és persze az arcodon ott egy rúzs folt. - nevettem el magam.
- Franc! - és meg törölte az arcát a pólójába. - A ruhámmal tudsz valamit tenni?
- Persze! Apámnak van még itt pár parfümje, majd kapsz egy kicsit.
- Köszönöm. Megint. - folytatta az evést.
- Nincs mit! És jó lenne ha gyorsabban ennél mert fél 8.
Kevesebb mint 2 perc alatt eltemette a kaját amit csináltam és elkezdett öltözködni.
- C-Castiel mit csinálsz!?! - tettem a szemem elé a kezem.
- Ohhh..***!!! Teljesen elfelejtettem, hogy nálad vagyok. - gyorsan beszaladt a fürdőbe.
- Köszönöm! - üvöltöttem utána.
Nem sokkal később már elindultunk. Mielőtt fel szált volna a buszra még beszéltem vele.
- Mire te jössz addigra én otthon leszek.
- Értettem anya.
- És Lysen kívül senkit ne hozz.
- Értettem anya.
- És ne hívj így!
- Értettem anya. - jót nevetett mire én fejbe vágtam. - Aúú!!!
- Most menj mert lekésed a buszt. - mosolyogtam rá.
- Értettem anya. - megint meg ütöttem volna de addigra már szált fel a buszra és csak ordított. A buszból integetett.
- Mint egy nagy gyerek. - jelentettem ki mikor elment a busz. Majd elindultam az orvoshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése