17. Fejezet: Minden jó egyszer véget ér!
Eljött a csütörtök, de semmi kedvem nem volt menni suliba. Még a perverz orvos se írt ki egész hétre. Legalább ott lesz nekem Castiel. Mondjuk biztos a barátnőjével lesz, de azt mondta Cast, hogy nem zavarok. Őt lehet, de a barátnőjét tuti.
- Na akkor mehetünk Niki? - kérdezte Castiel és fel kapta a táskáját a földről.
- Persze!!! - nem mind ha örülnék, de nem akarom, hogy Cast is szomorú legyen. - Akkor mehetünk.
- Figyelj.
- Igen? - néztem fel Castra.
- Akkor jössz oda hozzánk amikor akarsz. - a vállamra rakta a kezét és a szemembe nézett.
- Ömm... Oké! - kimentem az ajtón majd Castiel is kijött és bezártam az ajtót. - És akkor ma már nem alszol nálam? - mentünk lefele a lépcsőn.
Bérházban lakunk, 7 emeletes és nincs lift... Utálom... De legalább a lakások nagyok.
- Ma már nem tervezem.
- Értem.
Végre kiértünk a bérházunkból és elindultunk a suli felé. Semmi kedvem nincs találkozni Mollyval. De az orvoshoz se mehetek vissza. Már vagy 15 perce mentünk amikor eszembe jutott, hogy nem csináltam kaját magunknak.
- Nem csináltam kaját! - álltam meg és a fejemre tettem a kezem.
- És? - nézett rám vissza Cast.
- Éhezni akarsz egész nap? - oldalra döntöttem a fejem és le dobtam a táskám.
- Dehogy! - vissza sietett hozzám és fel vette a táskám.
- Akkor még van időnk a csengőig szóval siessünk a pékségbe. - meg ragadtam Castiel kezét és húztam magam után.
Futottunk végig az utcán, mindenki hülyének nézhetett minket. Végre meg érkeztünk a pékségbe.
- Én nem mehetek de... - felelt Cast.
- Miért? - néztem rá, de ő csak a földet bámulta.
- Hosszú történet.... A nyáron bunyóztam itt és ki lettem tiltva.
- Mi történt? - meg húztam a piros haját.
- Áúú!!! A gyerek kirepült az üzletből azon az ablakon. - mutatott az ablakra. - Szóval ha te nem akarsz befele repülni enged el a hajam.
- Rendben! - elengedtem és bementem az üzletbe.
Vettem Castnak egy pizza szeletett magamnak meg egy nutelás táskát. És siettünk a suliba. Beértünk és meg láttam Mollyt. A telefonját nyomkodta. Biztos Zoeyval beszél... Amint bambultam ki a fejemből észre vettem, hogy Castiel és Lucy mellettem smárolnak.
- Fúj.. - halkan meg jegyeztem, de úgy látszik, hogy Lucy meg hallotta.
- Castiel mindjárt jövök ,csak Niki meg ígérte, hogy kölcsön add valamit.
- Mi? Én.. - Lucy elkezdett a kertész klub fele ráncigálni teljesen akaratom ellenére. Mikor beértünk elkapta a hajamat és a csuklómat szorította.
- Eresz el! - hiába való volt. Addig tépte a hajam hogy a végén a földön ültem.
- Csak, hogy tudd ha rá mászol az én Castielemre kinyomom a szemed. - abból a kedves arcából hirtelen agresszív lett. - Van egy jobb ötletem. - bele nyúlt a táskájába és elő vett egy ollót.
Melyik épp eszű ember hord magánál ollót?
- Mit akarsz azzal? - kétségbe voltam esve.
- Búcsúz el a hajadtól! - az olló közé tette a hajam és már leakarta vágni. De hirtelen meg jelent a megmentőm.
- Lucy rémülten elvette az ollót a hajamtól és vissza dobta a táskájába majd villám gyorsan kifutott a kertész kluból.
- Minden rendben Niki? - kérdezte Kentin.
- P-Persze... Ha később jössz akkor már csak 10 centis hajam lenne. - segített fel állni a földről.
- Miért akadt ki rád ennyire? - kérdezte és elő vette a telefonját.
- Nem tudom... Lehet Castiel mesélt neki arról, hogy egy hétig nálam lakott. - indultam kifele a klubból.
- M-Mi csoda?!? - elkapta a karom és vissza rántott.
- Nálam aludt Castiel! - magához húzott és a szánk majdnem össze ért.
- De hisz te az enyém vagy.. - suttogta.
- Nem vagyok senkié!!! Nem egy süti vagyok! - próbáltam ellökni, de nem ment.
- Az enyém vagy tud meg! A csók óta csak az enyém vagy! -majd elengedett és ott hagyott.
Össze estem és utána ordítottam.
- NEM VAGYOK A TIÉD!!! FELEJTS EL!!! NE JÁTSSZ VELEM!
- De az vagy. - fordult vissza, majd végleg elment.
Sírtam és rájöttem valamire. Igaza volt. Bele szerettem... Bele szerettem egy hazug dögbe! De ő csak szórakozik! Simán meg csókolhatott volna, vagy vagy akkor este... NEM! Azt úgyse hagytam volna. De ez az idióta el lopta a szívem...
- Ömm... Oké! - kimentem az ajtón majd Castiel is kijött és bezártam az ajtót. - És akkor ma már nem alszol nálam? - mentünk lefele a lépcsőn.
Bérházban lakunk, 7 emeletes és nincs lift... Utálom... De legalább a lakások nagyok.
- Ma már nem tervezem.
- Értem.
Végre kiértünk a bérházunkból és elindultunk a suli felé. Semmi kedvem nincs találkozni Mollyval. De az orvoshoz se mehetek vissza. Már vagy 15 perce mentünk amikor eszembe jutott, hogy nem csináltam kaját magunknak.
- Nem csináltam kaját! - álltam meg és a fejemre tettem a kezem.
- És? - nézett rám vissza Cast.
- Éhezni akarsz egész nap? - oldalra döntöttem a fejem és le dobtam a táskám.
- Dehogy! - vissza sietett hozzám és fel vette a táskám.
- Akkor még van időnk a csengőig szóval siessünk a pékségbe. - meg ragadtam Castiel kezét és húztam magam után.
Futottunk végig az utcán, mindenki hülyének nézhetett minket. Végre meg érkeztünk a pékségbe.
- Én nem mehetek de... - felelt Cast.
- Miért? - néztem rá, de ő csak a földet bámulta.
- Hosszú történet.... A nyáron bunyóztam itt és ki lettem tiltva.
- Mi történt? - meg húztam a piros haját.
- Áúú!!! A gyerek kirepült az üzletből azon az ablakon. - mutatott az ablakra. - Szóval ha te nem akarsz befele repülni enged el a hajam.
- Rendben! - elengedtem és bementem az üzletbe.
Vettem Castnak egy pizza szeletett magamnak meg egy nutelás táskát. És siettünk a suliba. Beértünk és meg láttam Mollyt. A telefonját nyomkodta. Biztos Zoeyval beszél... Amint bambultam ki a fejemből észre vettem, hogy Castiel és Lucy mellettem smárolnak.
- Fúj.. - halkan meg jegyeztem, de úgy látszik, hogy Lucy meg hallotta.
- Castiel mindjárt jövök ,csak Niki meg ígérte, hogy kölcsön add valamit.
- Mi? Én.. - Lucy elkezdett a kertész klub fele ráncigálni teljesen akaratom ellenére. Mikor beértünk elkapta a hajamat és a csuklómat szorította.
- Eresz el! - hiába való volt. Addig tépte a hajam hogy a végén a földön ültem.
- Csak, hogy tudd ha rá mászol az én Castielemre kinyomom a szemed. - abból a kedves arcából hirtelen agresszív lett. - Van egy jobb ötletem. - bele nyúlt a táskájába és elő vett egy ollót.
Melyik épp eszű ember hord magánál ollót?
- Mit akarsz azzal? - kétségbe voltam esve.
- Búcsúz el a hajadtól! - az olló közé tette a hajam és már leakarta vágni. De hirtelen meg jelent a megmentőm.
- Lucy rémülten elvette az ollót a hajamtól és vissza dobta a táskájába majd villám gyorsan kifutott a kertész kluból.
- Minden rendben Niki? - kérdezte Kentin.
- P-Persze... Ha később jössz akkor már csak 10 centis hajam lenne. - segített fel állni a földről.
- Miért akadt ki rád ennyire? - kérdezte és elő vette a telefonját.
- Nem tudom... Lehet Castiel mesélt neki arról, hogy egy hétig nálam lakott. - indultam kifele a klubból.
- M-Mi csoda?!? - elkapta a karom és vissza rántott.
- Nálam aludt Castiel! - magához húzott és a szánk majdnem össze ért.
- De hisz te az enyém vagy.. - suttogta.- Nem vagyok senkié!!! Nem egy süti vagyok! - próbáltam ellökni, de nem ment.
- Az enyém vagy tud meg! A csók óta csak az enyém vagy! -majd elengedett és ott hagyott.
Össze estem és utána ordítottam.
- NEM VAGYOK A TIÉD!!! FELEJTS EL!!! NE JÁTSSZ VELEM!
- De az vagy. - fordult vissza, majd végleg elment.
Sírtam és rájöttem valamire. Igaza volt. Bele szerettem... Bele szerettem egy hazug dögbe! De ő csak szórakozik! Simán meg csókolhatott volna, vagy vagy akkor este... NEM! Azt úgyse hagytam volna. De ez az idióta el lopta a szívem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése