Új Élet: Niki szemszögéből: 14. fejezet

14. Fejezet: Beszélnünk kell 

Még az nap este fel hívtam Mollyt.

- Szia Niki!!! Zoey mesélte, hogy volt egy kis baleset az uszodában. 

- Szia. Igen... De már jól vagyok. 

- Ezt örömmel hallom! És miért keresel? 

- Arra gondoltam holnap elmehetnénk valahova.

- Benne vagyok!!! Hol és mikor? 

- Mondjuk 3-kor? A suli melletti kávézóban?

- Oké!!! Már várom viszont most megyek. Szia!

- Szia. -majd leraktam a telefont és elmentem fürdeni. 

A kádban sok dolgon gondolkoztam. Mi lesz ha Molly kiakad? Nem baj... Legalább Molly össze jöhet Castiellel. Én meg boldog lehetek, hogy ők azok. 1 órán át ültem a kádban. A víz teljesen kihűlt, de nem volt kedvem ki szállni. 

- Gyerünk Niki. - a törölközőmhöz néztem. - Király már magamban beszélek. 

Nem tudom melyik a jobb az, hogy lusta vagyok vagy az, hogy magamhoz beszélek. Még percekig ültem így amikor meg szólalt a telom. 

- Igen? Tessék.

- Szia picim, hogy vagy? Gondoltam, hogy még nem alszol. Éppen a reptéren vagyok gondoltam beugrok hozzátok.

- Mi van az új barátnőddel, apa? 

- Háát... Ömm... Össze vesztünk. 

- Bocsesz anya azt mondta idegeneket ne engedjek be a házba. - majd letettem a telefonom. - Talán igaza volt Kentinnek... Tényleg abba kéne ezt hagynom. - mormogtam és kiszálltam a vízből.

Be vonszoltam magam a szobámba és felöltöztem. Majd egy laza mozdulattal az ágyra dobtam magam. Nem tudtam el aludni annak ellenére, hogy 1 óra múlt. Rosszul éreztem magam. Nem tudom mennyi ideig feküdtem az ágyon, de elaludtam arra keltem fel, hogy valami vagyis valaki ordít. Rohantam ki a konyhába amikor meg láttam anyát a konyha széken ült és a lápára rakott egy zsebkendőt.

- Csak állsz ott vagy ide hozod az elsősegély ládát? -nézett rám anyum én meg vörös lettem

El felejtettem fel szedni a pohár darabokat. Húpsz....

- Hozom!!! - berohantam a fürdőbe és ki hoztam a kötszert. 

- Mi történt este? - kérdezte anya amin elkezdtem kiszedni az üveg darabokat a lábából. - Csak nem itt járt apád?

- Nem. Csak... Leesett és arra gondoltam, hogy holnap majd fel takarítom. 

- Hát ez nem úgy volt ahogy tervezted. Aúúú!!!! 

- Bocsánat szét szórt vagyok! - gyorsan be eceteztem és bekötöttem. - Így jobb lesz. 

- Mi történt, hogy ilyen szét szórt vagy? - fel állt és elkezdte össze seperni az üveget.

- Nem érdekes. - fel álltam és segíttetem anyának össze szedni az össze tört poharat.

- Ha nem lenne érdekes akkor nem történt volna ez. Mond csak el. -nézett rám.

- Bele szerettem a barátnőm pasijába... - fordultam el tőle és kidobtam az üveget.

- Van ilyen. Ne emészd magad. - majd hátúról meg ölelt. 

- De olyan rossz! - meg fordultam és elkezdtem sírni. 

Csak sírtam amikor meg csörrent a telefonom.

- Ezt most fel kell vennem. - meg töröltem a szemem és fel vettem a telom.

- Igen?

- Szia Niki. Kentin vagyok.

- Ohh... Szia.. - be mentem a szobámba.

- Ömm.... ami tegnap volt....

- Ma mindent elmondok Mollynak...

- Mi??? Ne!!! - ideges volt.

- De és nem tudsz meg állítani. - gyorsan leraktam és küldtem egy üzenetet  Mollynak, hogy hamarabb találkozzunk. 

Remek gyorsan felöltözök és rohanok a találkozó helyre. Éppen az ajtóban állok amikor anyum utánam szól.

- Hova? Hova? - tette csípőre a kezét.

- Elmondom a barátnőmnek! - egy mozdulattal kinyitottam az ajtót és ki mentem rajta. -Majd jövök szia! - be csaptam magam mögött a nagy fa ajtót.

- Szia. Ezek a mai gyerekek...

Rohantam az utcán közben folyamatosan jöttek az üzenetek, de nem érdekelt. Mikor végre meg érkeztem a kávézóba egy kinti asztalhoz és kértem egy pohár teát, majd elő vettem a telom. 12 új üzenet Kentintől. 

1. Most tényleg elmondod?
2. Kérlek ne tedd!!!

3. Semmi értelme!

4. Molly csak emészteni fogja magát!!!

5. Le hülyéskedj!! Írj már vissza!

6. Hol vagy most? 

7. Nálatok vagyok, de te nem vagy. Hol vagy?

8. Ne mond, hogy Mollyval találkozol.

9. Nem fog semmi se változni ha elmondod!!!

10. Ennyire meg bántad a tegnapit? 

11. Remélem el olvasod ezeket.

12. Szeretlek......

Nem válaszoltam egyikre se, de amikor az utolsót elolvastam kirázott a hideg és eszembe jutott a tegnap este. Annyira jó volt, de annyira bűnösnek érzem magam. Szeretlek... Szeretlek... Szeretlek... Csak ezen jár a fejem. Nem tudom, hogy tudtam elaludni, de ami most vár rám az nehéz lesz. Bátorság Niki! 5 perc után meg érkezett Molly is.

- Szia! - integettem Mollynak

- Szia! Mi volt ilyen sürgős? - integetett Molly és mosolygott rám.

Elment minden bátorságom. Ez így nem megy.

- Áhh... Tudod mit? Nem is érdekes. - próbáltam nem Mollyra nézni. 

- ÉPPEN LUSTULTAM TE MEG IDE RÁNGATSZ!!! ÉS NEM MONDOD EL MIÉRT SPRINTELTEM ÁT AZ EGÉSZ VÁROSON! NYÖGD MÁR KI!!!- kicsit ideges lett... na jó nagyon... nem húzhatom tovább.
- Molly én... én.... Szerelmes vagyok Kentinbe!!! - elkezdtem sírni. Csak sírtam és sírtam, majd bele néztem Molly szemébe és elkezdtem futni.
Molly csak ordított utánam, de nem érdekelt. Hazáig rohantam könnyes szemekkel. Út közben fel löktem pár embert, de nem nagyon érdekelt. Azt elmondtam, hogy szeretem, de a csókig már nem jutottam el. Legszívesebben ordítottam volna. Amint beértem a lakásba egyenesen a szobámba rohantam. Fél óra múlva kimentem a konyhába de anya nem volt itthon. Pedig most jó lett volna ha valaki meg vigasztal. Bárcsak itt lenne anya vagy Castiel. Castiel olyan nekem mint a bátyám. Át hívtam, hogy valaki meg nyugtasson. De csörgött a telom. Dorina hív. Nem érdekelt le némítottam és a párna alá rejtettem. Éreztem amikor az ágyon feküdtem és vártam Castielt , hogy rezeg. Valamikor SMS jön, valamikor csak hív valaki. Kérlek siess Castiel.